Ászártól a Nemzeti Színházig

A Kisbértől különvált kisfaluban minden a híres szülöttről, Jászai Mariról szól. A kis fehérfalú, nádtetős szülőházban gondos kezek őrzik a megmaradt ereklyéket. (Nagy részük nem itt, hanem Pesten a Bajor Gizi Múzeumban van.) Képek, plakátok, egy míves legyező, no meg az utazó láda. Amikor nem figyel oda a teremőr félve megsímítom...

A híres Pepita füzetek (lényegében a naplója) közül az 1916-ból származó hetedik füzet harmadik oldalán olvasható: "1850-ben voltam kénytelen megérkezni e földre, ebben a zord formában, mely én vagyok." Február 24-én anyakönyvezték Krippel Mária néven. Ezt a nevet még a születési anyakönyvi kivonatából is kiégette. S a cigarettával kiégetett lyuk mellé odaírta a margóra, ebből lett a Jászai. Mások viszont sudár, darázsderekú, sugárzóan jelentékeny jelenségnek tartották, Stróbl Alajos, aki még életében márványba faragta csúnya szépségnek titulálta. Szuggesztív erejű óriás volt, az ember megrezzent a nézőtéren, amikor megszólalt. - mondta róla Major Tamás egy 1981-ben, a Színház című folyóiratban megjelent interjúban. Miért lett színész? "Minden embernek van egy nagy villanyos ütése, mikor egyszerre megvilágosodik előtte, miért az élet, miért született a világra: az enyém az volt, amikor a bátyám szerepet másolt ingyen színházjegyért, s nekem, a csitri kislánynak megmagyarázta, mi a színház. Átöltözni! Átváltozni! másnak lenni, mint vagyunk! Más helyett sírni, kacagni, ordítani. E pillanattól kezdve vagyok színésznő." (Pesti Hírlap, 1925. V. 10.)
Elszökve a szülői házból Hubay Gusztáv társulatához szerződik Győrbe az 1866/67-es évadban. Tessék kiszámolni: 16 éves. Öt év telik el. 1872 januárjában a Nemzeti Színház direktora elzarándokol Erdélybe, hogy Kassainé Jászai Máriát megnézze a színpadon. Március 31-én írja alá a szerződését. Április 2-án van az első próba, s 54 évig az ország első színházának ünnepelt színésznője. (Rövid kitérő 1900. április 1.-1901. március 31. Vígszínház. Keglevich grófot kinevezték az állami színházak intendánsává s a vele való elvi vagy személyi differenciák miatt szerződött a Vígbe.) Úgy tér vissza a Nemzetibe, hogy Széll Kálmán miniszterelnök felajánlja neki az örökös tagságot. Először 1901. április 13-án lép színpadra örökös tagként a Nemzetiben.

Szerepek - rendezők
Szigligeti Ede lelki békét teremtett számára: "Ha ő életben marad, nem lett volna belőlem a veszett hírű, keserű Jászai. Ő volt az egyetlen igazgatóm, aki megértően bánt velem." Paulay Ede betetőzte Szigligeti munkáját, mindenkinél jobban értett a színészi tehetség megítéléséhez, a színészneveléshez.

Érdekességek szerepei kapcsán
Gertrudis: 1872. április 3-án először, 1920. február 17-én utoljára. 105-ször játszotta.
Antigoné (1876.) új és merész gondolat volt a darab színre vitele. Csiky Gergely újrafordította. 2 nappal előbb megbukott egy jelentéktelen darabban de ez hatalmas siker.
Phaedra, Stuart Mária Médea és a Shakespeare hősnők: Goneriltől Gloster özvegyéig egy híján 20, de Júlia nem volt soha. Margit királyné a III. Richardból és Lady Macbeth-et először 22 vagy 24 évesen játszotta.
Éva: 1883. IX. 21. premier. Milyen volt a Tragédia hősnőjeként? Soha nem volt és tán soha nem is lesz Jászainál igézőbb és drámaibb ÉVA.
Elektra: (1890. IX. 27.) "Most kezdem a színészetet Elektrával".
Eljátszotta Kisbéren is a lovardában, hogy az Ászári iskola alapításához pénzt szerezzen.
Ibsen: A John Gabriel Borkmannt ő fordította. Valószínű megindította Miltonné szenvedélye, és imponált neki az az asszonyi bátorság, amellyel kimondja: "Sohasem tudtam azelőtt, mit tesz boldognak lenni az életben. És csak nem utasíthatom vissza a boldogságot csupán azért, mert ilyen későn ér?".
Fordítását nyersessége miatt sok kritika érte, de végül ő győzött. Nem símították át a fordítást, s a kritikusok a tragika fordításának "zord erejéről" szóltak.

Jászai az író
Jászai nemcsak színészként, íróként is jelentőset alkotott. Pedig mennyit küzdött az írással: "Lassanként, hosszú idő múlva tudja meg, aki írni akar, de nem rászületett tehetség, hogy írni tudni: művészet." (1916. március)
Számtalan nagy jelentőségű cikkben fogalmazta meg hitvallását a művészetről, a színházról. 1908-ban a Petőfi Társaság tagjává választja. 1915-ben Kisfaludy Társaság Greguss jutalomban részesíti a színészt és az írót.

Jászai a közéleti ember
Nem volt vallásos és hívő sem. De Rábatamásiban eljárt tanító öccsével a misékre, csak zsoltároskönyv helyett egy bekötött Shakespeare kötetből imádkozott. Rajongott Széchenyi Istvánért. Ady Jászai Mari apostolnő –nek nevezi a róla írt cikkben. (Az asszony és a paraszt-Jászai Mari tanítása. Budapesti Napló.1907. VIII. 29.)
Szovátán előadást tartott a parasztoknak a váltóról, a pálinkáról és verseket szavalt."Minden érdekli, ami az élettel, a társadalommal, a jövővel összefügg." Jászait felháborítja az első világháború, fizetésének 3/4 részét a sebesültek támogatására fordítja. Maga csomagolja a csomagokat. Fellép kórházakban kaszárnyákban, persze ingyen. Több mint háromszázszor.
Nem volt nagy híve nemének. A nő írókat eleve elutasíjta. A feministákhoz sem húz igazán, de amikor a férfi társadalom igazságtalan a nőkkel szemben, mégis melléjük áll. Házában gyakran látta vendégül a kor jeles személyiségeit. Büszke volt a vendéglátására utolérhetetlen házi sonkát, babsalátát, ecetes uborkát tálalt fel, de elvárta, hogy neves vendégei a gangon dohányozzanak, cukor, citrom és tej nélkül, keserűn igyák a teát. Bródy Sándor írta róla: "A konyhája egy majolikás templom, a sparherdje ünnepies, mint egy áldozati tűzhely. Még a sótartója is nagyszabású és klasszikus."

Jászai és a férfiak
Sokszor írták róla, viharos életű, szenvedélyes férfifaló. Saját szavai mondják el, mit is várt kapcsolataitól. Túl magasra tette a mércét. Mindig kapni akarta férfiaktól: tudást, tanácsot, információt, példát. Az egyik angolra, a másik németre tanította, olvasásra érdemes könyveket adott neki...
"Amit a testem követelte: megadtam neki, de a lelkem sohasem volt testem rabszolgája."
"Csak azt szerettem, akitől tanulhattam valamit. A lelkem mindig éppen olyan éhes volt, mint a testem. "
"Sosem volt méltó társam a színpadon. Az életben sem. Én mindig szárnyalni akartam, és a hősöm mindíg a föld felé húzott."
"Én nem vagyok boldogságra alkotva, csak egyedüllétre és önmagammal való küszködésre."
"Egy lélekre szomjazom, elepedek érte - aki többet érjen, mint én, hogy imádhassam.... Milyen rettenetes egyedüllét! Kinek panaszkodjam? Hiszen éppen az az egy hiányzik, akinek panaszkodhatnám."
"Minden dicsőségnél, minden tehetségnél többet ér: szeretni. Nem az, hogy az embert szeretik, hanem az, hogy az ember szerethet! Ez az élet értelme. Szeretni valakit, fölolvadni benne, érte élni, vele élni, vágyódni, vágyódni, vágyódni utána: ez az élet értelme."

Jászai írta – mondta
"A színészet- megfordított pálya - azzal kezdődik, amivel a többi végződni szokott: tapssal, virággal, ünnepléssel. A színészet -a kezdők Eldorádója. A színész... korával veszti értékét, és lesz belőle a legszánalmasabb fogalom: vén színész."
A régi és a modern színjátszás képviselőinek vitájában így foglalt állást: "A művészet vagy jó vagy rossz. Sohasem új, sohasem régi. A jó nem avulhat el."
Amikor a Nemzeti Színházból eltávolították és a Vígszínház tagja lett: "Színpad-színpad. A halnak víz kell, a madárnak levegő, nekem színpad."
"Micsoda? Vagyis: Mi a csoda? mondjuk mi magyarok, mikor kérdezünk. Semmi egyébre ez a kérdésforma úgy rá nem illik, mint arra a csodálatos valamire, amit egy szóban színésznek nevezünk." – Latinovits a Ködszurkáló Művész-színész fejezetét Jászai Mari ezen gondolatsorával vezeti be.
Képes volt tehetségét önerejéből kibontakoztatni, egész életén át tartó tanulással karbantartani, elég erős volt ahhoz, hogy a körülményeket a maga javára fordítva vagy ha kellett, azokkal dacolva, fanatikusan szolgálja szerepeiben és írásaiban is a hite szerint legmagasabb rendű színházművészetet.
1913-ban lebontják a Nemzetit. „Nekiestek csákányokkal, mikor még egy garasuk sem volt új színházra, mikor még egy tervük nem volt készen.”- panaszkodik.
63 évesen építtetett magának végső nyughelyet.

1926. október 5-én halt meg. Saját maga által írt sírfelirata látható a Kerepesi úti temetőben:
Jászai Mari
volt
míg élt a ki itt ím
céljához ért
Ti ittátok be lelkem lángját
Régi színházunk kedves kövei
Ti fogadjátok már ismerős öletekbe
Kilobbant poromat.